Péntek este lefekvés előtt 37 fokos hőemelkedésem volt, borzasztó rosszul aludtam, pont akkor tombolt a megfázásom, ami a hétközi torokfájásomat kísérte. Reggel viszont szerencsére csak 36,4-et mutatott a lázmérő, így zöld jelzést adtam magamnak, azaz irány Balatonboglár!
A tervezett 8 órás startomból ¾ 9 lett, elfelejtettem, hogy a hajó, ami a Révfülöpre szállít, csigalassúsággal szeli a habokat, több mint félóra volt mire átértem. Így aztán legszívesebben már a Balaton közepén belevetődtem volna a hajóról a vízbe, ahol az első gyorsúszókat pillantottuk meg. A víz nem volt meleg - csupán 22 fokos -, így le a kalappal azok előtt akik egy szál ’fecskében’ teljesítették az 5,2 km-t, én természetesen neoprént húztam magamra és a nagyatádi Ironmanes úszósapkában úsztam! A kötelező orvosi vizsgálaton 120/70-es vérnyomást mértek nálam, aminél én alapból többet szoktam produkálni, nemhiába ennyi tesz a versenyrutin kérem szépen!
Előzetesen három időtervet készítettem magamnak az átúszásra, íme:
A) Triatlonos:
1500 m = 35 p.
3000 m = 70 p.
4500 m = 105 p.
+ 750 m = 20 p.
= 125 p. = 2 ó 5 p.
B) Nagyatád:
1900 m = 37 p.
3800 m = 77 p.
+ 1500 m = 40 p.
= 117 p. = 1 ó 57 p.
C) 2010-es időtervem:
1000 m = 25 p.
2000 m = 50 p.
3000 m = 75 p.
4000 m = 100 p.
+ 1200 m = 30 p.
= 130 p. = 2 ó 10 p.
A táv első felét igencsak hullámosnak éreztem, így a tervezett időnél lassabban úsztam, féltávnál már kb. 01:05:00-öt mutatott a stopperórám. A második 2500 m-t viszont jól meghúztam, nehogy ne férjek be a 2 órába, de ez így is elég necces volt. Az utolsó 200 m-en végig delfineznem kellett, miközben az idővel nem törődő úszók csak sétálgattak mellettem… Futás fel a lépcsőn, végig a befutószőnyegen, sorbaállás a lecsippantásnál, na ne már! 01:57:45 óra! Megvan! A fater 25 éves rekordja (1986.: 02:10:00) immáron a múlté! Mindez a 360. helyre volt elég a 4501 induló között. Az átúszás utózöngéje: újra 37 fokos hőemelkedés! Jöhet a betegszabi hétfőre és keddre, mert ami jár az jár!
Farkas Péter
