Megváltozatták a világ gondolkozását a politikáról. Egy csapatként varrták össze a Watergate-botrány szálait. A botrány úgy kezdődött, hogy 5 férfi betört a demokraták székhelyéül szolgáló Watergate-épület irodájába, hogy lehallgató készülékeket rejtsenek el. A nyomok a fehér házba vezettek. Richard Nixon két évvel később mondott le, nem is a betörés miatt, hanem mert megpróbálta az ügyet eltussolni. Mai napig az egyetlen elnök, aki kénytelen volt lemondani hivataláról. Bernstein volt az első, aki feltételezte, hogy az elnök neve kapcsolatba hozható az üggyel.
Munkásságukért Pulitzer-díjjal tüntették ki őket 1973-ban. Később két könyvet is megjelentettek a nyomozásról, az egyik az All the President’s men, és a Final Days. Könyvükben informátorukat a hetvenes évek híres pornófilmjéről Mélytoroknak nevezték el, aki mindent tudott arról, ami a Fehér Házban folyik. De az újságírók megfogadták, hogy csak halála után fedik fel forrásuk kilétét. Ezt nem kellet megvárni, az FBI volt vezetője, W. Mark Felt saját maga fedte fel a titkot 2005-ben.
Történetüket Hollywood is megfilmesítette 1976-ban Robert Redford és Dustin Hoffman főszereplésével készült Az elnök embereiben. (A videón)
1976-ban Bernstein megválik a Washington Posttól, azóta szabadúszó újságíró. A pletykarovatok állandó szereplője lett a könyv és a film megjelenése után. Letartóztatásai, hírességekkel folytatott kapcsolatai nem tettek jót újságírói pályafutásának. A Washington Post tulajdonosa Katharine Graham meg sem hívta őt az újság 70. születésnapját ünneplő gálára.
Woodwardra úgy tekintenek mint az oknyomozó újságírás kiemelkedő alakjára. 1971-ig, mint riporter dolgozott a Post-nál, azóta szerkesztője a lapnak. 1972-ben állt össze Bernstein-el.
A Texas Egyetem 5 millió dollárért vette meg a Watergate iratokat. A befolyt összegből Bernstein és Woodward alapítványt hozott létre az oknyomozó újságírás támogatására.
forrás:wikipedia
