Hajdú tamás 2007 januárjától nyugdíjas. A Vas megyei Rendőr főkapitányság bűnmegelőzési osztály vezetői helyettese volt. Jelenleg a vépi középiskolában, Belügyi rendészeti ismereteket oktat, pályaorientációs céllal a diákoknak. Órái után kérdeztem.
Mi számít családon belüli erőszaknak? Vajon csak a verés erőszak?
- A családon belüli erőszak… elsősorban arra gondolunk, hogy az apa veri az asszonyt. Sokkal sokrétűbb ez. Lehet fizikai erőszakkal a veréssel, terrorral, amely lehet lelki is. Tehát, amikor folyamatosan retteg a kilátásba helyezett veréstől vagy időként megveri és emiatt fél. Én úgy gondolom, hogy minden erőszaknak számít, amelyik a másik embernek a méltóságához való jogát sérti. Félelmet, szorongást kelt benne, az minden erőszak végül is.
Mik lehetnek a kiváltó okok?
- Mindenképp a magunkkal hozott minták, tehát az a környezet, ahol felnőttek az emberek. Ahol mindennapos volt az erőszak, ahol hétköznapivá vált, hogy az apa veri az anyát, a gyerekeket. Ez öröklődik. Ezt a mintát tanulta meg a gyerek. Amikor eléri az apa szerepet, akkor úgy gondolja, hogy azzal válik apává, ha veri a párját. Vannak emberek, akiknél teljesen hétköznapi dolog az erőszak, mert az egész társadalomban terjedőben van. Ha fiatalkorúként erőszakos, verekedik a játszótéren stb. miért legyen más egy házasságban, családban?Az is jellemző, hogy a gyerek úgy nőtt fel, hogy az apa vagy az anya éjjel-nappal dolgozott, hogy több pénzük legyen, hogy a gyerekének már 15 évesen autót tudjon venni. Ezekben a családokban az érzelmek hiányoznak. Nincsenek meg azok a hétköznapi együttlétek, hétköznapi örömök, amit egy családot összekovácsolnak.
Legtöbbször nők esnek áldozatul az erőszaknak. Sokan titkolják, eltűrik. Mi ennek az oka?
- A tűrés az egy nagyon érdekes dolog… ő azt látta, hogy az apja megverte az anyját. Úgy gondolja, hogy természetes, ha a férje is megveri. Ilyenkor hallunk olyat, hogy az asszony azt mondja, hogy: „megérdemeltem”. Soha nem tudtam megérteni, hogy a sértett ilyet mond. Vannak, akik ebbe eleve beleszülettek, ezek az emberek nem tudnak kitörni, és ez nem biztos, hogy az ő hibájuk. A családok anyagilag erősen függenek. Nagyon gyakran gazdasági kényszer közösség alakul ki, és nem tudja otthagyni a másikat, nem lát a menekülésre kiutat.
- A tűrés az egy nagyon érdekes dolog… ő azt látta, hogy az apja megverte az anyját. Úgy gondolja, hogy természetes, ha a férje is megveri. Ilyenkor hallunk olyat, hogy az asszony azt mondja, hogy: „megérdemeltem”. Soha nem tudtam megérteni, hogy a sértett ilyet mond. Vannak, akik ebbe eleve beleszülettek, ezek az emberek nem tudnak kitörni, és ez nem biztos, hogy az ő hibájuk. A családok anyagilag erősen függenek. Nagyon gyakran gazdasági kényszer közösség alakul ki, és nem tudja otthagyni a másikat, nem lát a menekülésre kiutat.
A családban élő gyerekek is szenvednek szüleik viselkedése, magatartása miatt. Rajtuk is észrevenni, hogy otthon nem stimmel valami…
- Az első megnyilvánulások, hogy visszamaradnak a fejlődésben, szobatisztaságban, nehezen kezd el beszélni. Később elkezdi tanulni a családmodellt, utána ezt átveszi és ő is elkezdi a kisebb testvérét leüvölteni, ha pl. a legót nem úgy teszi össze, ahogy kéne. Ez rögtön öröklődik nála is. Ha látja a gyermek, hogy verik az anyját, az egy iszonyatos lelki trauma. Ha szeretet anyját bántalmazzák az a gyermeknek is ugyanúgy fáj. Sír a gyerek, nem? Benne ugyanolyan érzéseket vált ki, csak nem fizikai fájdalom. A lelke fáj annak a gyereknek- gondolom én.
Hogyan lehetne ezeken az embereken segíteni?
- Lehetne, de sok pénz kell. Egy elszegényedő társadalomban a szociális juttatásokra jut mindig a legkevesebb. Olyan helyek kellenének, ahol átmeneti szállás lenne biztosítva a családoknak, ahova az anya a gyerekeivel oda tudna menekülni és ott úgy foglalkoznának velük, hogy onnan nem haza, hanem végleg máshova mennének el. A végleges eljövést kellene segíteni. Segítség lenne még az is, hogyha olyan az a család, akkor békéltető kurzusokon vennének részt, ahol megtanítják nekik, hogy mi a normális családmodell. Ha van befogadó készség, akkor rá kéne döbbenteni őket arra, hogy ezt nem szabad így csinálniuk. Viszont úgy nem lehet segíteni, hogy elzárkózik a segítségtől. Az állam olyanokat tehet, hogy az egyéntől függetlenül megszigorítja a büntetéseket. Szinte minden erőszak… telefonos játékokban is verekednek, harcolnak, már nem csak kígyó megy benne. Úgy nőjenek fel a fiatalok, hogy elutasítják az erőszakot, de ezt már nagyon kiskorban, mert már kamaszkorban képes döntéseket hozni.
Bántalmazott nők, összeharapdált csecsemők… Miért tűrjük? Harcoljunk ellene!
