A szerelem az, ami élteti az embert, ami arra ösztönzi, hogy küzdjön, kitartson és erőt adjon az életben. Normális keretek között mindenki arra törekszik, hogy ne egyedül kelljen leélnie az életét. Korábban, mondjuk a szüleink idejében, mondhatni, kötött keretek között zajlott a párkapcsolat, hiszen akkoriban, aki megtalálta a párját, az le is élte vele az életét. Szinte szégyen volt a válás. Ha rossz volt egy kapcsolat, akkor is kitartottak egymás mellett az emberek. Mondhatni a párkapcsolatban élők tolerancia szintje rendkívül magas volt. Úgy gondolom, hogy a szocializáció, a társadalmi minta teljesen más képet festett, mint napjainkban. Akkoriban egy mosógép is tartós volt, szinte generációs termékekről beszélhettünk. Napjainkban ezek a nézetek jelentősen megváltoztak. A 21. század elején, beköszöntött egy újfajta társadalomfilozófia, az úgynevezett fogyasztói társadalom. Ebben a társadalomban legfőképpen a fogyasztói javak előállítása és az irántuk érzett vágy áll a társadalom középpontjában. Egyre több, választékosabb, lehetőségekkel teli világban van lehetőségünk élni, ahol szinte mindent eldönthetünk. Ha valami tetszik, marad, ha nem, repül. Az üzletek, a vállalkozások ömlesztve tárják elénk a rosszabbnál rosszabb minőségű termékeiket, ösztönözve arra, vegyünk újat és újabbat. Egyre ritkábban hívunk szerelőt, járunk szervizbe, mesteremberekhez, mivel ha valami elromlik, akkor veszünk újat. De általában még azt sem várjuk meg, hogy elromoljon az a bizonyos termék, annál hamarabb megunjuk és jöhet a következő. Csak odanyúlunk és levesszük a polcról. A megbecsülés és a ragaszkodás egyre kevésbé érezhető az emberek életében. Szüleim körülbelül 3 alkalommal is megjavíttatták a mosógépet, a hűtőt. Egyszerűen nem akartak megválni a jól bevált tárgyaiktól. A párkapcsolatban is hasonlóan gondolkodtak, hiszen ha egyszer megtalálták egymást kitartottak, bármi történt. Az ő idejükben a válás még nagyon ritka volt. Kizárólag azok tették meg ezt a lépést, ahol már menthetetlenné vált a helyzet. A fogyasztói társadalomban születők és élők sokkal könnyebben veszik az életet. Tele van az újság, a sztárok két hónap után meglépett házasságával majd a fél évvel későbbi válásával. Bele sem merek gondolni, hogy a szüleim, a mai világban körülbelül meddig maradtak volna együtt. Kb. 2 hét. Az ellenkező nem tagjait is csak olyan dolgoknak tekintjük, amit bármikor lecserélhetünk. Ehhez nem kell egetverő veszekedés vagy gyilkosságot elkövetnie az egyik félnek, elég, ha csak két napig nem túl szórakoztató, vagy látunk egy fokkal jobbat az utcán, és mint egy új mobiltelefont lecseréljük, ingyen, minden következmény nélkül. Mostanság nem törekszünk arra, hogy megbocsájtsunk, nem érezzük magunkat egyedül, ha megválunk a partnerünktől, hiszen a média és a társadalom is azt sugározza, hogy nem gond, lesz másik, van jobb! Mindenki a magazinokban és a tévében látott ideálokat próbálja megszerezni magának. Ebből kiindulva választanak párt az emberek, és ha kiderül, hogy nem is olyan, mint amit a tévében látott, gyorsan megy a levesbe. Ha egyedül vagy, az sem baj, mert az okos magazinok tele vannak tippekkel, hogy miként legyünk menő szinglik, karrierista nők, akár csak apa, és hogy miként csábítsuk el a következő „kegytárgyat” az utcán. Mert már csak tárgyak vagyunk, és nem érző emberek. Vesznek és dobnak, ha úgy alakul. Nincs küzdelem azért, hogy megtartsuk azt, amit megszereztünk. Véleményem szerint, a probléma az egyszerűséggel van. Nagyon könnyen megkapjuk azt, amire vágyunk az életben. Nem kell eleget küzdeni és ez azzal jár, hogy nem is becsüljük meg annyira. A másik fő ok lehet még, a minőségi romlás. Kevesebbet érünk most, mint a szüleink? Lehetséges. Lehet azért váltunk olyan gyorsan párt, mivel alacsony minőségűek vagyunk, mint egy kínai sportcipő, ami hamar elhasználódik. Elég kellemetlen a helyzet. Csak remélni tudom, hogy mindenki megtalálja mihamarabb a legmegfelelőbb terméket a számára, ami egy életen át kitart.
