Jó filmet készíteni a műfajban nagy kihívás, hiszen rekordszámú, látszólag megkerülhetetlen klisét kell elpuffogtatni. A rutinos Soderbergh is enged néhol a csábításnak; a sok szálon futó történetben felbukkan a családi gondokkal küzdő, hányattatott sorsú apa (Matt Damon), a gátlástalan újságíró (Jude Law), illetve a mindenkinél okosabb tudós (Laurence Fishbourne) figurája is. A veszélyt azonban nem az anyatermészet haragja, vagy az idegenek közeledése jelenti; az emberiségnek egy sajátosan mutálódott, szélvész gyorsasággal terjedő vírussal kell felvennie a harcot. A témát utoljára a '95-ben készült Vírus dolgozta fel tisztességesen, így bőven volt lehetőség az aktualizálásra. A Fertőzés ennek ellenére csak nagyvonalakban érinti a 9/11 óta oly divatos terrortámadás témakört, hiszen e nélkül is sorra kerülnek elő az elmésebbnél elmésebb konspirációs elméletek. A készítők szerencsére meg sem próbálták szerelmi drámával és elmélyülő családi konfliktusokkal teletömni a játékidőt; felismerték, hogy a sokszereplős mozi szükségszerű velejárója a karakterek iránti nézői kötődés lazulása. Ezért is bizonyul Soderbergh személye kiváló választásnak; a Traffic, vagy az újkori Ocean's trilógia okán joggal népszerű filmmágus precíz, visszafogott stílusa a legideálisabb egy efféle katasztrófafilmhez; Soderbergh érezhetően nem is szeretné kialakítani a nézői kötődést a fontosabb karakterekhez, a főszerepet így magára a vírusra bízza; e láthatatlan ellenségre, melynek eredettörténete tartja fenn az érdeklődést a film végéig. A Fertőzés így ridegen és objektíven mesél egy teljesen reális fenyegetésről. Ettől válik igazán hatásossá. Az előbbieknek megfelelően a stáblistán szereplő A-kategóriás sztárok nem sziporkáznak szerepeikben (bár elképzelhető, hogy rendezői utasítás következtében érhető tetten a visszafogott sótlanság például Matt Damon vagy Marion Cotillard esetében). Mindezek eredményeként a végeredmény egy már-már dokumentarista stílusú, felesleges rájátszásoktól mentes katasztrófafilm. A Fertőzés olyannyira nem hatásvadász, hogy a műfajban gyakran alkalmazott "tüsszentéskor tovaszálló részecskék" mikroszkopikus képét sem vállalja be. Ehelyett apró mozzanatok szolgálják a hatáskeltést, mint például a buszon lévő kapaszkodóra néhány másodperccel tovább fókuszáló kamera, vagy az időnként felerősödő, egyébként szinte állandó háttérzajként funkcionáló köhögés.
Szintén jó pont, hogy Soderbergh okosan nyitva hagyja filmje végét, nem keres megoldást a világméretű járványra, a kimerülő készletek miatt begőzölt emberek problémájára, vagy a több millió halálesetre. Hidegvérrel tárja közönsége elé: akár ez is megtörténhet, bármikor, bárkivel. Egy biztos: mozizás után radikálisan meg fog szaporodni a kézmosások száma a filmszínház mosdójában.
Szintén jó pont, hogy Soderbergh okosan nyitva hagyja filmje végét, nem keres megoldást a világméretű járványra, a kimerülő készletek miatt begőzölt emberek problémájára, vagy a több millió halálesetre. Hidegvérrel tárja közönsége elé: akár ez is megtörténhet, bármikor, bárkivel. Egy biztos: mozizás után radikálisan meg fog szaporodni a kézmosások száma a filmszínház mosdójában.
Varga Ákos
