Kiskunhalason élt, Budapesten érettségizett. 1961-62’ben a magyar ifjúsági válogatott kosárlabdázó volt. 1964-ig a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben dolgozott. Az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnök karán szerzett diplomát 1969-ben, utána egy évig üzemmérnök volt, ezután választotta a sportújságírást.
1971-ben kerül a Magyar Televízióhoz, a sportosztály munkatársa, és riportere lett.
Neve egybeforrott a sportközvetítésekkel, főleg a labdajátékokéval, de állandó kommentátora volt az olimpia eseményeinek, a világ- és Európa bajnokságoknak, számtalan hazai bajnoki összecsapásnak, de közvetített Forma 1-es futamot is.
1974 és 2002 között minden labdarugó világbajnokságon kint volt, 3 alkalommal ő közvetítette a döntőt is (1990,1998,2002). 1972-től közvetített mind a téli, mind a nyári olimpiákról, 3 aranyunk megszerzését kommentálta, köztük a férfi vízilabda válogatott döntőjét is. 1972-ben lépett be a Magyar Újságírók Országos Szövetségébe. 1979-ben megjelenő Foglalkozásunk: Sportriporter című könyvben társzserző.
1993 és 1997 között a kosárlabda szövetség társelnöke. 1997-től a Magyar Sportújságírók Szövetségének alelnöki tisztségét is ellátta.
2 alkalommal rövid ideig a Telesport főszerkesztője (1997 eleje, és 1998-1999). 1999-től főmunkatárs. Több alkalommal szerepelt kabarékban, választási műsorokban.
2003-ban a Magyar Televízió főmunkatársaként életműdíjat vehetett át az MTV elnökétől. Medgyessy Péter kormányfő javaslatára Mádl Ferenc köztársasági elnök ugyanebben az évben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki Knézy Jenőt "több évtizedes, kimagasló sportújságírói és sportriporteri pályafutásáért". A kitüntetést Gyurcsány Ferenc sportminiszter adta át betegágyánál.
Harmincegy évet töltött a Magyar Televízió sportosztályán riporterként, főmunkatársként, rovatvezetőként, illetve főszerkesztőként. Jó estét, jó szurkolást köszöntése szállóígévé vált, amit később le is védetett.
2003-ban diagnosztizáltak nála gyomorrákot, és 2 hónappal később elhunyt.
forrás:wikipedia
