Könyvét, a Nők a tizenkilencedik században-t tartják az első jelentős feminista alkotásnak az Egyesült Államokban. Korának legfigyelemreméltóbb és legnagyobb női egyéniségének tartották. Új ajtókat tárt fel a női újságírás elött.
Cambridge-ben, Massachusetts államban született, édesapja egészen kicsi korától kezdve tanította. Mielőtt elvégezte az iskoláit, és tanár lett, 1839-ben már elkezdi felügyelni, hogy elinduljanak a megfelelő párbeszédek a nők létszámának növelésére a felsőoktatásban.
Ő lesz az első szerkesztője a The Dial magazinnak, majd 1844-től csatlakozik a Horace Greeley vezette New York Tribune-höz, egyedüli nőként. A harmincas éveiben nagy hírnevet szerzett magának, mint a legjobban olvasott író New Englandben, és ő lett az első nő, aki használhatta a Harvard Egyetem könyvtárát.
Nők a tizenkilencedik században című könyve 1845-ben jelent meg. Egy évvel később, ő lett az első Európába kiküldött női tudósító, az első női haditudósító. Szinte egész Európát beutazta, és hamarosan az olasz forradalom közepén találta magát. Itt találkozott Giovanni Ossolivel, akitől később gyermeke született. Amikor mindhárman vissza szerettek volna térni az Egyesült Államokba 1850-ben, hajójuk elsüllyedt New York közelében, és mind életüket vesztették.
Mindig is a nők jogaiért harcolt, különösképp az oktatás és foglalkoztatás területén. Ezenkívül a büntetés végrehajtás reformjáért, és a rabszolgaság eltörléséért. Kortársai közül sokan ellenezték tevékenységét. Nem sokkal halála előtt azonban jelentősége elhalványult: szerkesztői, akik közölték cikkeit hitték hogy sikere tiszavirág életű csupán: sorait megnyírbálták, kicenzúrázták. Európai útja során közvetített a társadalmi változásokról, interjút készített politikai és művészeti vezetőkkel, beszámolt az aktuális eseményekről.
Fuller holttestét soha nem találták meg.
forrás:wikipedia
