Bár az előbbi kijelentéssel sokan nem fognak egyet érteni, egy valami biztos: Todd Phillips tudja, mi fán terem a szórakoztatás. A Másnaposok első része igazi buli filmmé avanzsált a világ minden táján, a ropogós dollármilliók egyértelműen folytatásért kiáltottak. Az alkotók pedig olyannyira nem bíztak semmit a véletlenre, hogy filmjük felvezetése, bonyodalma, a krimikbe illő nyomozás, de még az aláfestő zenék is a nagy elődöt idézik; egy Glenn Danzig dal hallható a nyitójelenetben, de Kanye West és Flo Rida is újra szerepel a repertoárban. A megidézés e formája egyébként kifejezetten szimpatikus, a szegről-végről ismerős dallamok kitűnő hangulatfokozóként szolgálnak. Sajnos a zenei palettán kívül is folytatott „biztonsági játék” nem minden ponton működik annyira jól. Az első néhány jelenet még kedves utalásnak tűnik, ám később érezhető, hogy a túlságosan ismerős momentumok az ötlettelenségből erednek. Egyébként maga a történet sem enged másra következtetni; Doug nősülését követően ezúttal Stu mondja ki a boldogító igent thai származású barátnőjének, ám a veszélytelennek tűnő legénybúcsúból ismét „dhb” (durva húzós buli) kerekedik, a másnapos bagázs így Bangkokot kénytelen felforgatni emlékek után kutatva. A forgatókönyvírók (Craig Mazin, Scot Armstrong, illetve maga Todd Phillips) elővették tehát az első rész szkriptjét, átírtak néhány nevet, illetve a cselekményt Vegasból Thaiföldre költöztették. Így az ország „egzotikusságát” felhasználva kreáltak beteg poénokat, és ültettek a történetbe többek között shemale prostikat és drogdíler majmocskát. Magyarázatként pedig egy hanyag félmondat szolgál a helyszínválasztást, és Heather Graham nélkülözését illetően.
Az előzményhez képest erősebb azonban a krimi-vonal, és több az akció, mely nyilván a jelentősen megnövelt büdzsének köszönhető. Mindezek ellenére nem tapasztalható lényeges súlypont eltolódás; bár a poénok összességében meg sem közelítik az első rész kreatív gegjeit, a rekeszizmok így sem fognak sokat pihenni. Persze mit sem érne mindez emblematikus triumvirátusunk nélkül. Talán a „három jóbari” viszi el a hátán az egész filmet. Bradley Cooper, Ed Helms és a továbbra sem kispályás Zach Galifianakis valószínűleg nem csak a vásznon buliznak együtt, a karaktereikben rejlő energia (és véralkoholszint) pedig komoly lendületet ad a jelenetek többségének.
Akármennyire is szeretném utálni a Másnaposok 2-t, egyszerűen képtelen vagyok rá. Megetették velem ugyanazt a filmet, mint két éve, én mégis jókedvűen repetáztam. Todd Phillips az első részhez méltó folytatást készített, mely szórakoztató, meghökkentő, és meglehetősen beteg. Ezek után pedig jó kérdés, mi jöhet a harmadik felvonásban, de remélhetőleg a farkas falka nem egy újabb legénybúcsú apropóján fog támadni…
Mulatságos bakiparádé
