A Prince of Persia egy 1989-es számítógépes ügyességi játék, ami hatalmas sikert aratott a játékosok körében. A feladat az volt, hogy az általunk irányított herceggel a halálos csapdákkal és ellenfelekkel teletömött szövevényes börtönből kel-lett feljutunk a palotába, és végezni a trónbitroló Jaffarral, hogy a hercegnő keze a miénk lehessen. A Prince of Persia: Sands of Time hasonló sikerre volt hivatott, ami egyrészt a formabontó 3D-s megjelenítésének, másfelől a logikai feladványainak, illetve az ügyességünket és koncentrációnkat maximálisan próbára tevő részeinek volt köszönhető. A filmkészítők a 2003-as játékban láttak fantáziát, így ezt vitték vászonra, amit én magam egy picit sajnáltam, de azért tartottam magam akkora rajongónak, hogy jegyet váltsak rá.
Dastan (Jake Gyllenhaal) bátorságát látva Sharaman király magához veszi az árva fiút, akiből hamarosan herceg lesz. Testvérei Garsiv (Toby Kebbell) és Tus (Richard Coyle) haditervet szőnek Alamut városa ellen, amely egy kém jelentése szerint fegyvereket rejteget, mellyel Perzsia ellenségeit fegyverzi fel. A várost annak ellenére Dastan segítségével sikerül bevenni, hogy ő az, aki mindvégig ellenzi az ostromot. Alamutban persze se híre, se hamva a fegyvereknek, leszámítva azt a varázstőrt, aminek segítségével visszaforgatható az idő. Valakinek persze pont erre fáj a foga. A tőr őrzője Tamina hercegnő (Gemma Arterton) feladata mindenáron megakadályozni, hogy az rossz kezekbe kerüljön, mert az beláthatatlan következményekkel járna…
