Film

Rendezői portré - M. Night Shyamalan: Az indiai filmmágus tündöklése és hanyatlása

2011. 08. 24. • Szerző: vargaakos
Rendezői portré - M. Night Shyamalan: Az indiai filmmágus tündöklése és hanyatlása

Hosszú út vezet az Oscar jelöléstől az Arany Málna díjátadóig (bár Sandra Bullock tavaly épp erre cáfolt rá), de Manoj Nelliyattu Shyamalan néven anyakönyvezett indiai rendezőnk ezt mintegy 7 év alatt sikeresen abszolválta. Két jelentéktelen, független színekben készült munka, a Praying with anger (1992), és a Wide Awake (1998) után harmadik rendezése hozta meg számára az igazi sikert. Lássuk rögös útjának élesen váltakozó minőségű macskaköveit.

 

Hatodik Érzék (1999)
 
Derült égből villámcsapásként érkezett ez a kiváló misztikus, feszültséggel jócskán átitatott műremek, mely tulajdonképpen az indiai direktor egész további életművét összefoglalja; Shyamalan filmjei ugyanis egy komoly, történet végi fordulatra vannak kihegyezve, mely alapjaiban írja át az adott alkotásról kialakult képet, vagy a dramaturgiát. A Hatodik Érzék esetében ez remekül sikerült: a világ minden pontján ováció fogadta, és óriási kultusz övezi mind a mai napig. Pozitív fogadtatását (a komoly bevételek mellett) 6 Oscar jelölés is érzékelteti. Shyamalan pedig azonnal bekerült Hollywood top direktorai közé, mellyel lehetőséget kapott az általa kiötlött filmes innovációk tökéletesítésére.
 
A Sebezhetetlen (2000)
 
Shyamalan semmit sem bízott a véletlenre: második stúdiófilmjében újra Bruce Willis alakít egy hasonlóan kisiklott magánéletű férfit. Ismét van gyerekszínészünk, és történetvégi csavarunk, amely ez esetben picit erőltetettebb lett, mint a Hatodik Érzékben. Ám a folyamatosan jelen lévő feszültség, a kreatív operatőri megoldások, valamint a nézőben felmerülő kíváncsiság ezt az alkotást is az átlag fölé emelik. Bár a Hatodik Érzék bravúrját nem igazán tudta megismételni az indiai rendező, a Sebezhetetlen szintén osztatlan sikert aratott a szakma és a közönség berkein belül is, így Shyamalan még mindig az új rendezőgeneráció nagy reménységének számított.
 
Jelek (2002)
 
Itt csúszott először hiba a Shyamalan-féle rendszerbe. A megszokott filmvégi fordulat a Jelek esetében sokkal kiszámíthatóbb, sőt, a játékidő egésze alatt tudható, kik is érkeznek kicsiny bolygónkra. Szerencsére azonban az idegen látogatás témaköre és Mel Gibson játéka van olyan érdekes, hogy megmentse a filmet. Bár a Jelek már inkább egy átlagos thrillernek nevezhető, a feszültség mégis tisztességes szinten marad mindvégig, valamint nincsenek unalmas és szájbarágós elemek sem. Így a fanatikus filmkészítő harmadik komolyabb alkotása is pozitív végkicsengésű volt, mely főképp a bevételi adatokon vehető észre. (a 72 milliós költségvetésű projekt csak az USA-ban 227 millió dollárt fialt)
 
A Falu (2004)
 
M. Night Shyamalan mélyrepülésének előfutára e film. Direktorunk átesett a ló túlsó oldalára, és a szokásos (ekkorra egyébként már picit unalmas) nagy fordulatra koncentrálva elfelejtette érdekessé tenni alkotása többi részét… így már csak a nagyobb tűrőképességű nézők követték végig ezt a vontatott, misztikumot csak nyomokban tartalmazó thriller szösszenetet. Ennek ellenére a Falu is jól tejelt, és büdzséjének majdnem kétszeresét hozta vissza csak az Államokban. Ez pedig remek eredmény, főleg annak tükrében, hogy alig éri el az „egyszer nézhető” kategóriát. Ekkorra Shyamalant a Hatodik Érzék zseni kreátora helyett már az átlagos thrillerek rendezőjeként azonosították, amely mindenképpen visszalépés… de legalább ez idáig egyetlen filmje sem bukott anyagilag.
 
Lány a vízben (2006)
 
A Faluval a korrekt színvonal mellett a pénzügyi nyereség fogalma is eltávolodott Shyamalan nevétől. A Lány a vízben addigi pályafutása leggyengébb filmje, mely a mesés, rejtélyes sztori ellenére is rém unalmas, valamint nem ritkán a giccs határát súrolja… Rendezőnk dolgát nehezítette, hogy a 30 millió dolláros deficit mellett még kritikailag sem kapott elismerést… sőt: hivatalosan is Hollywood szégyenfalára került 3 Arany Málna jelölésével (a legrosszabb filmeknek járó „elismerés”), melyből kettőt díjra is válthatott. A Lány a vízben végleg kiölte a köztudatból az indiai filmesről alkotott pozitív képet, ennek megfelelően következő vállalkozását is sokkal kisebb várakozás előzte meg.
 
Az Esemény (2008)
 
Ha a Lány a vízben rossz, akkor az Esemény egész egyszerűen nevetséges… óriási fordulatként lenyomni a nézők torkán a gyilkos növények sztorit… hát, meglehetősen kiábrándító. A hangzatos cím, és az ígéretes trailer azonban megtette hatását: a szokásosnál alacsonyabb költségvetés jelentősen megtérült, ám kritikusok és felháborodott nézők tömege tiporta földbe a filmet, melynek színvonalát remekül tükrözi az újabb 4 Arany Málna jelölés is (meglepő, hogy egyet sem sikerült díjra váltania). Ráadásul a viszonylag tehetséges Mark Wahlberg is bolondot csinált magából, alakítása egy sehonnai falusi színjátszó kör szintjét súrolta, alulról… Természetesen, újra magas az unalom, és minden eddiginél alacsonyabb a feszültségfaktor, így az Eseményt a vállalhatatlanul abszurd alapötlet és a szánalmasan vicces megvalósítás emeli az „annyira rossz, hogy már jó” kategóriába.
 
Az utolsó léghajlító (2010)
 
Az IMDB értékelései alapján a tavalyi év legrosszabb filmje, több kritikus pedig Uwe Boll mesteri igénytelenségű munkáihoz hasonlítja az Utolsó Léghajlítót. A nagy sikerrel futó Avatar című animációs sorozat kiváló alapot szolgáltatott egy kellemes, hangulatos fantasy elkészítéséhez, ám Shyamalan ebből szinte semmit sem kamatoztatott. Tehetségtelen gyerekszínészek mormolnak rémesen ostoba mondatokat a vásznon, majd alsó kategóriás speciális effektek borzolják a kedélyeket, míg végül az egészből csak óriási káosz lesz, követhetetlen történettel, és fárasztóan unalmas jelenetekkel… az ambíció szikrája sem fedezhető fel a filmben, a mintegy 150 millió dolláros költségvetés nyoma pedig a játékidő egyetlen percén sem érhető tetten… Az idei Arany Málna nagy esélyese.
 
Az utóbbi években tehát nem láttunk értékelhető filmet az indiai rendezőtől, bizakodásra adhat okot azonban új „The Night Chronicles” nevű vállalkozása, mely a Shyamalan fejéből kipattant ötleteket adja más alkotók kezébe. Az első ilyen film a nálunk novemberben bemutatott Ördög, mely egy csoport liftben rekedt ember történetét meséli el, akik között nem kisebb gonosz, mint maga a Sátán bújik meg. Az Ördög kifejezetten kedvező kritikákat kapott, sőt, anyagilag is nyereséges volt. Reménykedhetünk tehát, hogy Shyamalan visszatalált a helyes útra, és újra láthatunk majd eredeti, lebilincselő misztikus thrillereket az indiai filmestől.

 


Szerző:
vargaakos
Szabadkígyós
Férfi
1991
Követem
'A jól megcsinált dolog jobb, mint a jól elmondott.' - kritika a Némafilmes-ről
Szükségtelen felvarrás - A tetovált lány
Az élet fája
Filmbe oltott terápia 50% dráma, 50% humor, 100% hitelesség
REC 2 - DVD ajánló
Másnaposok 2 - DVD ajánló
Fertőzés - Hipochonderek horrorja
Csirke, törpe, örömlányok avagy a Soerii & Poolek formáció
Drive - Gázt!
Förtelmes főnökök - filmajánló
Élve eltemetve
A majmok bolygója: Lázadás - filmajánló
Scott Pilgrim a világ ellen
Rendezői portré - Zack Snyder; az extravagáns effektek és lassítások fanatikusa
A szemüveges dumagép: Interjú Szöllősy-Csák Gergellyel
Rendezői portré - M. Night Shyamalan: Az indiai filmmágus tündöklése és hanyatlása
Super 8 - Film ajánló
Quentin Tarantino: Becstelen Brigantyk könyvajánló
Transformers 3.

« Előző cikk
Következő cikk »
Ébredj velünk! - DVD ajánlóÉbredj velünk! - DVD ajánló
Talán még nem sokan gondoltunk bele abba, hogy mi várhat egy díjakkal teleszórt, világhírű tudósítóra az országos televíziózás ...
Super 8 - Film ajánlóSuper 8 - Film ajánló
Az agyonhallgatásra épülő marketing kampány hatására aligha lehetett bármit is sejteni arról, milyen filmmel örvendezteti ...

Legnépszerűbb cikkek »
Vámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelezőVámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelező
Mi is lehetne hálásabb feladat annál, mint amikor egy kasszasiker filmből paródiát készíthet valaki. Az Alkonyat filmek ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: