Holtak hajnala (2004)
Snyder első nagyjátékfilmje a legendás Romero-féle zombis kulthorror feldolgozása volt. Az akkoriban kibontakozó, és máig is rendületlenül tartó remake-láz egyik első alanya kifejezetten frissre, izgalmasra, mégis hagyományőrzőre sikerült. Snyder a változó igényeknek megfelelően „rohanó zombikat” prezentált, így az új generáció gyors vágásokra és üldözésekre kiéhezett filmfalói is meg lehettek elégedve a Holtak hajnala 2004-es változatával. Mivel az eredeti mű erős társadalomkritikája és morális üzenete, valamint a szereplők közti konfliktusok is háttérbe szorultak, így egy kellemes, fogyasztható, néhol félelmetes, korrekt zombis horror kerekedett, mely, főleg az utóbbi 1-2 év remake-termését látva, kifejezetten dicséretre méltó. A filmrendezőként még tapasztalatlan Zack pedig átélhette első komoly sikerét, hiszen a 28 millió dollárból készült vérfürdő világszerte több mint 100 millió dollárt kasszírozott. Így a Zack Snyder név 2004 után, érthető okokból, szépen csengett Hollywoodban.
300 (2006)
Rendezőnk szekere a 300 spártai hősről szóló képregény filmre adaptálásával indult be igazán. Snyder az ókori görög katonák történeténél végre kitombolhatta magát, és filmjét annyi vizuális effekttel pakolhatta tele, amennyivel nem szégyellte. Így egy elképesztően látványos, pörgős alkotás született, hihetetlen akciójelenetekkel és képi világgal, melyek hűen tükrözték a Frank Miller által kreált képregény univerzumát. A 300 közel 71 millió dolláros nyitóhétvégét produkált, mellyel a gyártási költségét azonnal vissza is hozta. A spártai hősök diadalmenete 2007 júliusára több mint 210 millió dollárt fialt csak az államokban, az óriási siker bizonyítékaként pedig sorra jelentek meg az emblematikus mondatokat feldolgozó karikatúrák, amatőr szinkronok és flash-játékok. Az elsöprő közönségsiker ellenére a 300 kritikai fogadtatása igen vegyes volt. Egyes bemutatókon kifütyülték, míg máshol álló ováció fogadta Snyder görög panoptikumát. A fanyalgó kritikusok ellenére a számok önmagukért beszélnek, így az amerikai filmes második műve hatalmas kasszasikerré avanzsált, és komoly kultusz övezi megjelenése óta.
Watchmen (2009)
A szintén képregény alapanyagból vászonra vitt film plakátján Snydert már a „látnoki erejű rendező” elnevezéssel illették, mely nyilván a 300 bombasztikus sikerének volt köszönhető. A Watchmen, a várakozásokkal ellentétben, nem egy könnyed popcorn-mozi lett: Snyder egy lassan kibontakozó, komoly témákat boncolgató, a szuperhősöket érző lényekként ábrázoló alkotással próbálta öregbíteni hírnevét, mellyel, bár nem szárnyalta túl a Nolan-féle Batman mozikat, a képregény fanatikusok és az igényes közönségfilm iránt fogékonyak számára érdemessé tette a mozijegy megvásárlását. A képi világ ezúttal is brutálisan jól el lett találva, a pofás effektek mellett a mű hangulata is elragadó. A Watchment világszerte imádták a kritikusok, ellenben a közönség mérsékelt lelkesedéssel fogadta a valóban nehezen emészthető, majdnem három órás filmet. Snyder azonban végre megvillanthatott valamit konkrét rendezői tehetségéből is, így a szakma már nem csak az effektmágust, hanem az egyre inkább kibontakozó, csiszolatlan gyémántot látta benne. Az pedig már csak mellékes, hogy a Watchmen 185 milliós bevétele is jóval a gyártási költség felett volt, így tehát rendezőnk első három filmjét komoly kasszasikerként lehet nyilvántartani.
Az őrzők legendája (2010)
A hangsúly újra a látványon, a lassításokon és az elképesztő képi atmoszférán van, ám élő szereplők helyett ezúttal komputeranimált baglyok okozzák az áll elvesztését. A bestseller mesekönyv alapján készült film azonban, a minden idők leglátványosabb animációs filmje elismerésen kívül nem tud sok mindent felmutatni. Gyerekeknek túl komoly az éji madarak rivalizálását, egymással szembeni gonoszságát és vérre menő küzdelmét felölelő fantasy történet, a felnőttek pedig gyermetegnek fogják találni e baglyos eposzt. Ennek ellenére egy korrekt, tisztességes iparos munkáról beszélünk, amely, bár összességében meg sem közelíti az animációs filmek egyeduralkodóját, a Pixart, ám egyszeri megtekintésre éppen alkalmas. Más kérdés, hogy ezt sokan nem így gondolták, hiszen az Őrzők legendája óriásit bukott a mozikban, annak ellenére, hogy 3D-s változatot is készítettek belőle. Mivel azonban szinte fű alatt, alacsony marketing költségvetéssel készült a film, ez a bukás sem szólt akkorát, az Őrzők legendája pedig nem vált Snyder karrierjének anyagi értelemben vett szégyenfoltjává.
Álomháború (2011)
Az idei év egyik legjobban várt filmje az előzetesek alapján egy Eredet vagy Mátrix szintű, igényes, kiforrott blockbusternek tűnt, ám az Álomháború összességében az utóbbi idők legkeserűbb csalódását okozta. Persze, a látvány újra a helyén van, ám a mértékletesség, és az átgondoltság már nem szerepel Snyder szótárában. A koncepcióval aligha rendelkező filmben rendezőnk a tipikus fantasy világokat hozza össze, melyből akkora ősbaromság kerekedik, hogy azt nézni is fájdalmas. Hiába az elképesztő effekthalmaz, Snyder ezt annyira túlzásba vitte, hogy időközben elfelejtette; mozifilmet készít, nem pedig holmi videojátékot. Próbálkozik dögös csajokkal és a mostanra teljesen irritálóvá vált lassításokkal, de mindez teljesen hiábavaló, a stáblista legördülése pedig a megváltással egyenlő. Az Álomháborúnak nincs se eleje, se vége, az egész egy gyötrelmes szenvedés, amely a nagy elvárások tükrében még inkább elkeserítő.
Zack Snyder karrierjét figyelve tehát fokozatos színvonalbeli csökkenés figyelhető meg. Sokak szerint a Holtak hajnala óta nem készített igazán jó filmet, ez pedig nem kifejezetten bíztató előjel a jövőre nézve. Az amerikai filmes következő munkája a Supermant felfrissítő Man of Steel lesz, melyet 2012 decemberére ígérnek. A produkció Christopher Nolan produceri tekintete mellett készül, így talán van remény arra, hogy Snyder rátalál régi önmagára, és a felesleges képi effektusok meggondolatlan alkalmazása helyett egy kiválóan működő filmet hoz majd tető alá. A rémes Álomháborút addigra már úgyis elfelejtjük…
Varga Ákos
