Film

Terrence Malick és Az élet fája

2012. 02. 26. • Szerző: Faktorialis
Terrence Malick és Az élet fája

Hogyan lehetséges az, hogy a '60-as, '70-es éveket is megélt rendezők munkái bekerülnek világszerte a plázák mozirészlegeibe azon filmek közé, amit a jóval '80-as évek után született rendezők produkálnak? Változó világunkban, a kasszasiker mozik és a tömegeket mozgató gombok nyomkodásának variációira újabb és újabb képletek születnek. Igényeink átalakulnak, bővülnek, de ugyanakkor ragaszkodásunk megmarad a notórius filmkészítőkkel szemben.

 

Elvárásainkhoz alkalmazkodó alkotásokról van-e tehát szó, vagy koncepcióváltozásról ? Terrence Malick a '70-es évektől kezdve meghatározó és kiemelkedő tagja az amerikai filmes köröknek, rendező, forgatókönyvíró, producer, nevét mégis kevesen ismerik.
 
Kevesen ismerik vagy könnyen elfelejtik -amit nagyrészt remete életmódjának is köszönhet - , pedig filmjeivel sokszor számos díjat zsebelt be (Oscar, Bafta, Cannes) és Hollywoodi keménymagos színészeket mozgósított (George Clooney, Richard Gere, Martin Sheen) bennük.
 
Sivár vidék (1973) Mennyei napok (1978) Az őrület határán (1998) mindegyik egy-egy Malick mestermű, viszont csekély azoknak az embereknek a száma, akik ismernék az említett filmek egyikét is. Viszont ha Az élet fáját említjük valakinek, aktualitása és médiafényének köszönhetően rögtön nagyobb százalékban számíthatunk ismeretségre a szóban forgó film tekintetében.
Felmerül a kérdés, hogy Malick korábbi filmjeinek hiányában, hogyan alkothatunk véleményt Az Élet fájáról, vagy hogyan ismerhetjük el magát az alkotást, a bravúros filmkészítési megoldásokon felül. Ha nem vagyunk operatőrök vagy egy kicsit sem vagyunk otthon a beállítások és képi struktúrák területén, akkor Malick legújabb filmjéről könnyen alkothatunk elhamarkodott véleményt. Gondolataink afelé terelődhetnek, hogy a rendező teszteli rajongóit azzal, hogy az eddigi alkotásai iránt makacsul elkötelezett híveket próbálja még befogadóbbá, az elméjüket még nyitottabbá szegmentálni.
 
Ez az abszurd ambíció mely létrehozta Az élet fáját, sokakat ámulatba ejt, párakat elvarázsol, néhányakat kiábrándít. Mindenképpen kockázatos vállalkozás szüleménye egy ilyen mozit létrehozni ha nem vagyunk egy jó ideje a pályán, a tételek amik segítségével és amik ismeretében Malick dolgozott, hatalmas szakmai háttérről tesznek tanúbizonyságot, s belátható, kétségtelenül indokolt az Arany Pálma.
 
Terrence Malick aki egyébként a Harvard és az Oxfordi Egyetemen szerezte meg filmes tanulmányaiért járó diplomáját, pontosan tudta mit csinál mikor az 'egy külvárosi család' és az 'élet eredete' témakört összekötötte, és mindez összegzéséből született ordító konzekvenciákat feldolgozta, és vászonra vitte.
 
Nincs semmi ami Malick korai munkáihoz fogható az amerikai filmkultúrában. Gyorsan zajló események, de a  sztori már az első tíz percében többet mond mint bármely másik a kategóriájában. 
Van, hogy a dramaturgia van, hogy maga a film atmoszférája ejti rabul a nézőit, bárhogy is adódik, az alkotások nagyszerű példák az idilliség vagy a tapasztalatokra, megismerésre építkező tendenciáknak. A filmjei dogmatikus karizmát szereztek maguknak az idők folyamán, mégis rétegeknek szóló filmekről beszélhetünk.
Látható, hogy Polanski, Spielberg, Coppola, vagy akár Woody Allen  - másokról nem is beszélve -, talpon tudtak maradni és mintegy szimbiózisban élnek napjainkban is a filmgyártással. Emlékszünk még Godardra aki nem régiben készítette el életművének záródarabját a Film socialisme-t, a gigászi respektussal rendelkező auteur is hasonló koncepciókra építi filmjét, s kérdéses marad előttünk, képes-e  valaki napjainkban is megőrizni karizmáját, vagy régi lendületét, korunk szelleme és nyomása alatt.       
 
A politika mindig beleszólt a filmesek életébe,azok aztán többé kevésbé reflektálnak is rá az elkészült művekben, gondoljunk csak itt Fritz Langra vagy a hazai rendező Jancsó Miklós filmjeire és az azokon mutatkozó aktuális politikai befolyás sziluettjére. Sok ilyen elnyomásra, vagy meghiúsult alkotásra világíthatnánk rá, vagy hozhatnánk példát, de ami az amerikai filmezést illeti, többé kevésbé egy szilárdabb rendszert látunk ott a dolgok hátterében.
Malick filmjei így nyugodtan felfoghatóak kinyilvánított preferenciának, illetve racionalitást, realizmust vagy akár naturalizmust exponáló, komplex alkotásoknak is. A sivár vidékről valahol a következőket írták: " a '73- ban készült film az új hollywoodi stílust megteremtő Bonnie és Clyde méltó folytatása, melyekben a törvényen kívüli szereplőket a rendező szeretnivaló hősökként ábrázolja." Tudjuk, hogy utána sok hasonló stílusban íródott film került vászonra, ilyen Tarantino Ponyvaregénye vagy Oliver Stone Született Gyilkosok c. kasszasikere.
Az őrület határán a II.világháború szörnyűséges nagyüzemi gyilkolását mutatja be nekünk a maga reális attitűdjével. A mennyei napok egy igazán kivételesen komponált alkotás, mind képileg, mind a hangot tekintve. A   film  röviden két férfiról szól akik ugyanazt a nőt szeretik, Malick minden idők szakmailag egyik legméltatottabb filmjének címét vívta ki ezen alkotásával.
Az ártatlanság és a növekedő gonoszság, sötétség és az ezek jegyében köttetett kompromisszum, minden filmjében jelen vannak. Képes nyers valójában a szemünk elé tárni humánus, iróniától mentes sajátos látásmódját. Malick mindig is független véleménnyel rendelkezett afelől, hogy mi tesz egy filmet igazán elbeszéléssé. Törekvései változatlanul állják a sarat az idők kereszttüzében.
 
Az élet fájában a történet az Ödipusz-komplexus köré építkezik. A fő szál egy fiúra fókuszál, anyjához való - régen elvesztett - közelségéhez, miközben hatalmaskodó apja és halott öccse kettős nyomása között őrlődik.
Az a tény, hogy az apát teszi meg a darab antagonistájának, aki ennek ellenére az életigenlő zene realitásának  rabja, kellőképpen gondoskodik a film komplex kimeneteléről.
A mű játszva könnyedséggel ábrázolja a fiú öccsének korai halálát és szülei nézőpontját. Míg az anya a boldogságban és szerelemben hisz, a családfő abban erősít meg, hogy a boldoguláshoz vezető utat az életben versenyek, és kicsinyes harcok sorozata teszik ki. 
Malick kamerája folyton mozgásban van, egyszer a végtelen térben utazik, máskor az egymás mellett létezést mutatja be az idő megállításával, de gyakran vonultatja el egy-egy szereplő véletlen perspektíváját  is, szemünk előtt. Mindaz, hogy sajátos filozófiát és egyedülálló metaforákat használ, és mindezt leképezni képes filmtekercsek formájában, magában is csodálatra méltó dolog. Fenomenalitása és kivitelezése - ami alatt a kavargó színek és fényjátékokat értem -, valamint az evolúciós sorrendben bemutatott világunk létrejöttének, és mai napig tartó lefolyásának zűrzavaros felfordultsága, fenséges mintegy megsemmisítő folyamként hatnak.
Persze nem mindenütt találkozunk cikázó képekkel, van, hogy a film csendesen tálalja elénk a hétköznapi csodákat: a születést, a gyerekek első lépéseit, szülők apró örömeit.
Mindezek konklúziójaként megállapítható, hogy a cél itt is a gondolatébresztés, és látásmód változtatás, ha pedig belegondolunk, mi az ha nem ez a célja a filmkészítésnek. A másik nagyszerű dolog pedig az, hogy a plázák gyengébb minősítésű filmjei mellett, Terrence Malick: Az élet fája is világszerte megtekinthető a mozikban.
 
írta: Szepesi Mihály

 


Szerző:
Faktorialis
Szeged
Férfi
1988
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Hahaha, becsinált, milyen vicces! - Koszorúslányok DVDHahaha, becsinált, milyen vicces! - Koszorúslányok
Nem tudni miért, de az amerikai vígjátékkészítők egy jelentős része úgy véli, az ordenáré gusztustalanság egyenlő a laza, ...
A Vaslady – The Iron Lady (2011.) A Vaslady – The Iron Lady (2011.)
Rendezte: Phyllida LloydSzereplők: Meryl Streep, Jim Broadbent, Harry Lloyd, Anthony Head, Richard E. Grant, Roger Allam, ...

Legnépszerűbb cikkek »
Vámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelezőVámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelező
Mi is lehetne hálásabb feladat annál, mint amikor egy kasszasiker filmből paródiát készíthet valaki. Az Alkonyat filmek ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: