Tintin, a folyton tettrekész újságíró és hűséges foxija, Milou ezúttal egy több generáción átívelő rejtéllyel találja szemben magát. Miután egy utcai árusnál szert tesz egy régi hajómakettre, nem is sejti, hogy jóval többet kap egy régiségnél. A Haddock család ősi titka lappang a háttérben, mesés kincsekkel kecsegtetve, amikre egy titokzatos férfi akarja rátenni a kezét, nem riadva vissza semmitől és senkitől.
Ugyan a történet nem épp a mű legerősebb pontja, mégis van benne annyi potenciál, hogy ha néha kissé nyögvenyelősen, de elejétől a végéig keretbe foglalja és végigvigye a három különböző képregényrészből összeeszkábált cselekményt. Spielberg múltja kétségkívül mély nyomot hagyott legújabb, a kalandfilmekhez visszanyúló moziján, amelyen Indiana Jones hatása jelentősen tetten érhető. Mindazonáltal a doktorral való közeli kapcsolat cseppet sem bántó, sőt mivel a lehető legjobb elemeket nyúlták le és dolgozták át, vagy vették alapul, ezért a végeredménnyel teljes mértékben elégedettek lehetünk. Itt kell megemlíteni, hogy még a nyughatatlan régészprofesszor inkább az idősebb korosztály szórakoztatására született meg, addig a Tintin kalandjai remekül találta meg a középutat a generációk között, mind a fiatalabbaknak, mind a "felnőttebbeknek" elég belső tartalmat nyújtva, sosem válva túl gyerekessé, vagy komollyá.
Ez különösen a karakterek esetében igaz, akik között a főszereplő páros pazar duója külön kiemelést érdemel. Míg Tintin maga a megtestesült becsület és a törvény őrangyala, aki bármire kész az igazság kiderítésében, addig Haddock kapitány iszákos, vén tengeri medveként egy megtört ember képében tetszeleg, aki felmenői árnyékában kénytelen élni. A szereplők közti szöges ellentét számos humoros, furcsa szituációt és párbeszédet eredményez, amik a film sava-borsát adják, szinte mindig telitalálatként viszik be komikus lövedékeiket.
A történet vázlatos mivolta miatti fanyalgásunkat a fentebb említetteken túl a kiváló külcsín képes maximálisan feledtetni. A motion capture technika bőkezű alkalmazásával készült film szemkápráztató képi világot tudhat magáénak. Ez nem is csoda, ugyanis Peter Jackson ült a produceri székben, akinek saját cége, a Weta Digital készítette el az állejtő képi világot a Tintin kalandjaihoz. Így Spielberg zseniális rendezése találkozott korunk legfejlettebb animációs technikájával, aminek az eredménye egy rendkívül pörgős jeleneteket tartalmazó, adrenalin pumpáló és csodálatosan szép, élethű mozgókép lett, amelynek nem egy momentuma - például a sivatagban történő, hihetetlenül ötletesen kivitelezett üldözés - fog nagy eséllyel örökre belevésődni a nézők emlékezetébe.
A remek összképet a történeten kívül csupán pár dolog - túlságosan abszurd jelenetek, a látvány néha túlzóan előtérbe kerül - igyekszik beárnyékolni, azonban szerencsére kevesebb, mint több sikerrel. Ezek közül is az igazán említésre méltó negatívum a befejezés, amely meglehetősen egyszerűre és gyorsra sikeredett, főként a film többi részéhez mérten.
Napjainkban a kilencedik művészetet egyre több rendező kezeli termékeny anyaként, akinek gyermekeit szinte havonta adoptálják a mozikba, hogy aztán a gyenge kezekbe kerülve értékelhetetlen filmekké váljanak. A Tintin kalandjai azonban nem esett áldozatul a számos testvérét érintő átoknak, sőt a 2011-es év egyik legjobb mozgóképét tisztelhetjük benne, amely bátran ajánlható mindenkinek, a zsáner szerelmeseinek pedig egyenesen kötelező kaland.
Pályázz te is: Küldj cikket bármelyik Oscar jelölt filmről!
