A hatvanperces vetítésen olyan kimagasló honvédeket ismerhettünk meg, akik nem csak katonai feladataikat, de sportéletüket is ápolva értek el rendkívüli eredményeket. A film narrációja is igen színvonalas és élvezetes volt, erről Sinkovits Imre fia, Sinkovits-Vitay András gondoskodott.
Az alkotás a katonasportolóink színe javát mutatta be. Többek között Dr. Simicskó Istvánt, negyedik danos Kung-Fu mestert, aki a Honvédelmi Minisztérium titkára, Kővágó Zoltán századost, athéni ezüstérmes diszkoszvetőnket, Martinek János őrnagyot, világ és olimpiai bajnok öttusázónkat, valamint Dr. Zöllei Zoltán alezredest a Magyar Közelharc-Kézitusa megalapítójájt.
Dr. Zöllei Zoltán alezredes Úr a fent felsorolt katonák közül is kiemelendő személyiség. Túlzás nélkül mondható, hogy ez a 8. danos mester új önvédelmi ággal gazdagította a világ harművészpalettáját. Tegnap este türelemmel megvártam, míg szálláshelyeikre masíroztak a vetítésen részt vett tisztjelöltek, kivártam amíg az utolsó magasrangú hovéd is gratulált az alezredes Úrnak, én magam is csatlakoztam, majd feltettem pár kérdést:
- Milyen érzés volt a filmben szerepelni?
- Vegyes! Mert természetes dolog, hogy ez a megbecsülés egy formája, ami igen jó érzés. Ugyanakkor keserű dolog, és maga a film is arra ébreszt rá, hogy a hadsereg jelenelgi szerkezete egyzerűen nem kínál olyan beosztást számomra, mely további fejldőséhez segíthetne hozzá.
- Egy testhezálló feladatkör is a megbecsülés egy jele?
- Így van. Mert örömmel tartok testnevelő kiképzéseket egyetemeken, de már évtizedek óta a katonai kiképzések speciális területein tevékenykedem, és inkább olyan tréningekre szeretném fordítani az időmet, ahol ezt a speciális tudást adhatom át. Más országok katonai szervezetei páldául ilyen tekintetben sokkal jobban struktúráltak. Ezekből nem árt okulnunk. Ezek fontos dolgok.
- Van lehetősége külföldi tudáscserére?
- Sajnos csak kevés, ezen a területen is fejlődésre van szükség. Sok-sok lehetőség lenne, de a jelenlegi kommunikációnk nem elég nyílt ahhoz, hogy ezeket megragadhassuk. Sokkal nyitottabbá kell válnunk.
- Ön szó szerint megreformálta a magyar kézitusát. Mi az új Magyar Közelharc-Kézitusa definíciója?
- A kézitusa fogalmán a közelharc olyan speciális fajtáját értem, amelynek során változó közegben, gyakran szélsőséges körülmények közötti test-test elleni pusztakezes vagy hideg fegyverrel végrehajtott küzdelem folyik, amelynek célja az ellenség legyőzése és a túlélés.
- Miben áll az irányzat újszerűsége?
- Ahhoz, hogy egy megfelelő harcmodort kidolgozzunk, igen fontos, hogy a gyakorlati ismeretekhez megfelelő elméleti ismeretek társuljanak. Tisztában kell lennünk vele, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie katonáinknak ma. A világunk változik, és ezzel a feladataink is változnak. Aktuális, főleg rendfenntartó bevetéseink komplexebb, több harcmodorból, harcművészetből átvett elemekben gazdag stílust igényelnek, mint egy homogén harcművészet.
- Ez tényleg tudománynak hangzik.
- Gondoljunk csak bele, hogy ma már haditudósítók százai számolnak be egyes háborús térségek rendfenntartói tevékenységeiről. Emberjogi szervezetek kísérik nyomon ezeket a műveleteket és civilizált országok nyilvánvalóan ezeket a szempontokat is figyelembe véve teljesítik kötelezettségeiket. Ezért tehát az ilyen feladatot végrehajtó katonát felelősségteljesen úgy kell kiképezni, hogy mindezeket a fenti szempontokat szem előtt tartva tudjon intézkedni.
- Ezen túlmenően a közelharc-kézitusa tökéletes önvédelmi eszköz!
- Természetesen.
- Ha katonai, közelharc-kézitusát nem is, de kézitusát civilek is tanulhatnak?
- Igen, még gyermekek is.
- Ön is tart edzéseket?
- Igen, természetesen! További információ a http://www.kozelharc-kezitusa.hu/ oldalon található
Nagyfügedi Gergely
