"Korunk mintha visszalépne az írásbeliségből a szóbeliség ősidejébe. A publikum egyre ádázabb könyvvásárló, még szépirodalmat is vesz, de tájékozódni tévékből, rádiókból, ilyen - olyan napok - hetek - fesztiválok - találkozók csődületében, egyetemi folyosókon, hallomásból tájékozódik, s majd azután veszi birtokba a már elolvasás előtt kultikussá lett tárgyat. A szakmai folyóiratokat néhány százan forgatják, az irodalomelmélet új iskolái pedig - egyébként hasznos szempontjaikhoz - nem teremtettek új kritikai nyelvet, így a szakkritika közvetítő szerepe csaknem teljesen megszűnt. Újságot, napilapot azonban olvasunk. Ezért az általános reklámpszichózishoz igazodó fogyasztói irodalmi életben különös jelentősége volna, ha szerepe, hatása, egyáltalán újra tere lehetne a XX. század első felében oly nagyszerű tollforgatók által művelt zsurnálkritikának."