A történet röviden annyi, hogy egy fiatal amerikai pár üzleti útra érkezik Párizsba, ahol esténként külön válnak útjaik, és mi a férfi kalandjait követhetjük nyomon. Itt jön képbe Owen Wilson, akinek a főszerepeltetése talán sokakban kétkedésre ad okot, hiszen a tingli-tangli vígjátékok egyik koronázatlan királya mit is keres egy Woody Allen filmben… Ezen a ponton csalódunk leginkább. Pozitívan. A jó öreg Owen egy teljesen más arcát mutatja nekünk, csak egy dolog nem változik, megint egy nagyon is szerethető figurát alakít, csak teljesen másképp. Bebizonyítja, hogy igenis lenne keresnivalója komolyabb filmekben is. Szóval Owen barátunk éjszaka járja Párizs utcáit, a gondolataiba merülve, mígnem valami egészen különös dolog nem történik. Egy fura időutazás keretében főhősünk jó pár évtizeddel korábban találja magát. A 20. század eleji Párizsban. Ettől a ponttól válik a film varázslatossá, ahogyan megelevenednek az egykori híres művészek, az „elveszett nemzedék” akik éppen akkor élték fénykorukat. Itt jelenik meg a vásznon Marion kisasszony, aki ismét elvarázsolja a (férfi)nézőt szépségével, bájával, stílusával, és nem utolsó sorban tehetségével. Kezdetét veszi az események sorozata, egy új szerelem kibontakozása, elsősorban főhősünk múlt század iránt érzett szerelméről beszélek itt, de ezen a ponton abba is kívánom hagyni a spoilerezést, nem rontanám el az élményt annak aki még esetleg nem látta e remek alkotást. Még talán annyit érdemes elmondani, hogy a vásznon felbukkan többek között Rachel McAdams és Adrien Brody is biztosan sokak örömére, ha csak egy rövid időre is.
Lehet sokan egy sima romantikus mozira számítottak, de az Éjfélkor Párizsban nem egy szerelmi történet, hanem maga a romantika. Gyönyörű képi világ, és briliáns rendezői munka jellemzi a filmet. Talán kijelenthető, hogy különösebb mondanivalója igazán nincs a történetnek, sem tanulsága, tehát megdöbbentő drámai fordulatokra ne számítson senki. Nem is ez a célja Allen mozijának. Az Éjszaka Párizsban egy abszolút hangulatfilm, tele szépséggel, garantált, hogy aki megnézi e remekművet, napokig szebbnek látja majd a világot.
Egy szó mint száz, meg kell, hogy emeljük a képzeletbeli kalapunk Woody Allen előtt, egy lélegzetelállítóan szép filmet alkotott, erőteljesen ajánlott mindenkinek, aki elmenekülne egy röpke másfél órára a szürke hétköznapok gondjai elől. Párizs vár…
Pályázz te is: Küldj cikket bármelyik Oscar jelölt filmről!
