Alapismeretek

A BBC alapelvei: tisztesség, függetlenség, megbízhatóság, érzékenység. Mérlegelni kell, hogy az adott esemény fontos-e, érdekelheti-e az olvasókat, vagyis van-e hírértéke. Az objektivitást már az is befolyásolja, hogy mit választunk ki és mit hangsúlyozunk. Minden kiemelés egyben elhallgatás is! Arról vonja el a figyelmet, amiről nem adunk hírt. A körülményeknek is fontos szerepe van: hogyan adok valamiről hírt. Kommentárral vagy kommentár nélkül? Tény vagy vélemény? Különösen befolyásoló a minősített tény. Egyáltalán nem mindegy hogy mit mondunk, ki mondja, mikor és hol, milyen körülmények között.

Minden esetben elsődleges az emberi élet védelme! Ezért inkább mérlegeljük a bekövetkezhető káros hatásokat. Munkánk végzése során minden esetben tartsuk be a törvény rendelkezéseit! Ha újságírói feladatunk ellátása közben valaki megsérül, vagy veszélybe kerül, a segítségnyújtás a legfontosabb teendő, a veszély elmúltával folytathatjuk munkánkat.

Hírről akkor beszélünk, ha tartalmazza a következőket: MI, MIKOR, HOL, KIVEL és HOGYAN esetleg MIÉRT. A tájékoztató műfajcsalád tagja.

 

Mi a hír? Az, ami újdonság, aktuális, érdekes, fontos és tényszerű. A hír értékét még az is növelheti, ha az esemény váratlansága meglepetést okoz. Fontos eleme a hírértéknek, hogy a hírben szereplő személyek ismertek legyenek. A hír mindig információ, de az információ nem mindig hír. Az objektivitás sérülhet már azzal is, milyen sorrendben használjuk fel az információt, valamint hogy mit hagyunk ki a szövegből. A hír máshogy épül fel az elektronikus és az írott sajtóban. Az írott hír leadje tartalmazza a Ki? Mit? Hol? Mikor? kérdéseket, és a hírtestben szerepel a Miért? és a Hogyan?

Pár szempontot szem előtt kell tartani: Névvel általában nem kezdünk hírt, kivételt jelenthet néhány igazán nagy név. Közéleti szereplők nevét teljesen ki kell írni. Számokkal sem kezdődhet hír. Ne használjuk a következő kifejezéseket sem: esetleg, valószínű, talán. Kerülni kell a minősítő jelzőket. Minden információt ellenőrizni kell és csak a valósnak bizonyultak közölhetőek hírként. Ez alól kivételt jelenthet az MTI-től szerzett anyag, vagy több szemtanú által elmondott esemény. Minden érintettnek adjunk lehetőséget véleménye közlésére. Az újságíró tárgyilagossága függ az általa felhasznált tudományos és archív anyagok minőségétől, a szaktekintélyek véleményétől, ezért kell a lehető legkörültekintőbben eljárni a felhasználható háttér és szakanyagok kiválasztásánál. Formai szempontból a jól szerkesztett hír: Közérthető (kerüljük az idegen szavakat és kifejezéseket) tömör (csak a szükséges és elégséges információt közöljük) pontos (tény- és adatszerű) félreérthetetlen és tárgyilagos, mértéktartó.

 

Mi a Tudósítás? Tényközlő műfaj, középpontban az esemény és a sztori áll. A tudósító a hírszerkesztés elvei alapján dolgozik. Tehát a hírszerkesztői munka a híranyag megismerésével kezdődik, általános tájékozódási képességet igényel. Jellemzői: követhető, áttekinthető kompozíció, gyakoriak a megértést segítő kapcsoló elemek és a magyarázó kifejezések. Ugyanazokat az információkat kell tartalmaznia, mint a hírnek. Mivel tényközlő műfaj, nem tartalmazhatja az újságíró véleményét, illetve az őt kiküldő médium politikai beállítódását. A tudósító személyével hitelesíti az eseményt, jelen van, de csak mint megfigyelő. Feladata az esemény rekonstruálása, törekedve a valóságos ábrázolásra. Átfogó képet kell adni, tehát be kell mutatni az előzményeket, a körülményeket és a várható fejleményeket is. Ritkán ad választ az esemény miértjére, inkább háttérmagyarázatot nyújt. A miértre a kommentár adhat választ. Egy esemény kapcsán a következő sorrend a helyénvaló: először jön a hír, a hozzá kapcsolódó tudósítással és utána elválasztva a kommentár. Tudósításban helyénvaló megkísérelni átadni az esemény hangulatát, megtalálva a megfelelő egyensúlyt a tényszerű közlés és az atmoszféra közvetítése között. Mint tudósító, teljességében figyeljük az eseményt, de részletek se kerüljék el figyelmünket. Az összes elérhető hivatalos és nem hivatalos forrást vegyük igénybe, az információkat ellenőrizzük és forrásunkat jelöljük meg.

 

Alapelvek: Olyan tárgyilagosságra törekedjünk, ami emberileg csak lehetséges, személyes véleménykifejtés kerülésével. Minden megvádolt személynek vagy intézménynek lehetőséget kell adni az azonnali válaszra. Amikor lehetőséget adunk egy összetett probléma minden oldalról történő bemutatására, nem a felelősség alól bújunk ki, épp ellenkezőleg: ez az igazán felelős újságírás. A tudósító az olvasóinak tartozik lojalitással, másnak nem. A lehető legkörültekintőbben kell eljárni a felhasznált háttéranyagok és szakanyagok kiválasztásánál.

 

Mikor van joga a nyilatkozónak visszamondani nyilatkozatát:

Ha nem azt akarjuk megjelentetni amit ő valójában mondott, ezért érdemes mindig diktafonnal dolgozni, hogy később ne legyen félreértés.

Ha időközben hírzárlatot rendelnek el.

Ha a nyilatkozat idejétmúlt lett, vagy nem várt fordulat következett be.

A visszamondott nyilatkozatról viszont lehet írni Kommentárban is akár.

 

Mi a riport? Alapja az élmény. Tényközlő család tagja, a tudósításból nőtt ki. Az esemény valósághű visszaadása a cél. Elég komplex és magas presztízsű műfaj, az újságírás és a szépirodalom határán van, szinte minden műfaj elemeit felhasználja a hírtől az interjún át egészen az esszéig. A következő irodalmi hatásokkal lehet élni: dialógus, miliőfestés, feszültségteremtés, metaforák, késleltetés, fordulat. De a novellával ellentétben minden állítást alá kell tudni támasztani. Az írónak fel kell ismernie, mi az, ami közérdeklődésre tarthat számot. A tudósítóval szemben a riporter aktív résztvevője az eseményeknek. A jó riporter részletekből építkezik, az olvasót részesévé tesz az eseményeknek, teljesen átadja a hangulatot. Felvillantja a társadalmi hátteret is és beleágyazza a társadalmi, politikai környezetbe és bizonyos ügyekben állást is foglalhat. A riport rögtönöz, impresszionista, a pillanatnyi szituációkat rögzíti. Olyan miliőkbe és világokba enged bepillantást, ami az olvasó elől egyébként rejtve maradnának. Minden riport ismérve a távolságok áthidalása és az akadályok átlépése.

Fajtái: tényfeltáró, oknyomozó,  elemző, bíráló,  esemény-állapot, dokumentumriport.

 

Tényfeltáró: Alapja a kétely. Kételkedhetünk benne, hogy valójában úgy mennek a dolgok ahogy nekünk beállítják, vagy kevesebb dologról számolnak be mint ami elvárható. A tájékoztatás a társadalom érdekében és támogatásával készül: ha nem mennek rendben a dolgok, arról az állampolgároknak tudniuk kell. Fontos, hogy higgyünk a feltárás nyomán bekövetkező pozitív változásokban. A tényfeltáró riporter feladata készenlétben állni, az események követése, a közmegegyezésen alapuló elvektől, gyakorlattól való eltérés feltárása. Feladata az ellentmondások feltárása. A riport készítésének menete: a jelenség vizsgálata, összhangban van-e mindennapjaink bevett gyakorlatával, vagy sem. Az információk valóságtartalmának ellenőrzése, források felkutatása. A valódi esemény rekonstruálása, majd adatfelvétel, tényfelvétel. Összegezzük az eddigieket,  az ügy főszereplőjét szembesítsük eredményeinkkel. Kimeneteltől függően írjuk meg a riportot, rakjuk össze a részleteket.

Mi az interjú? Átmeneti műfaj, az újságírás és a szépirodalom határán. Meginterjúvolni valakit, annyit jelent, hogy felkínáljuk a lehetőséget a megszólalásra. Olyan beszélgetés két vagy több ember között, amiről feltételezzük, hogy a témája mások számára is érdekes lehet. Műfaj vagy az anyaggyűjtés egyik fajtája is lehet. Az interjúalany számára az interjú lehetőség arra, hogy eljuttassa álláspontját a közönséghez. A politikusok számára a közszereplés lehetőségét biztosítja. Ugyanakkor az interjúban valamilyen módon tükröződik az újságíró személyisége. Az interjúalany személye nem meghatározó, a lényeg hogy érdekesnek találja a nagyközönség, fel kell kelteni az olvasók érdeklődését. Kevésbé izgalmas témánál az interjúalany személye viszi az interjút, izgalmas témánál egy eddig ismeretlen személy is megfelelhet. Az interjú magánbeszélgetés, de a közönség láthatatlanul is jelen van. Ezért egyszerre intim és nyilvánosságra építő. A leghitelesebb műfaj: itt a legkisebb a lehetősége a manipulációnak, torzításnak. Gyakran átalakul hírré, tudósítássá, közleménnyé, nyilatkozattá a kérdések elhagyásával.

Információszerző: Munkamódszer, az alany, mint információforrás szerepel. Riporter háttérben marad, kizárólag az alapvető információk megszerzésére törekszik. Egységes logika alapján, a történet zárt egészet alkosson.

Magazin típusú interjú: Nem csak alapvető információk megszerzése a cél. Bármilyen eseményhez, ügyhöz kötődhet, témaválasztásában is szabad. Immár az interjú alanyának személye is előtérbe kerül, megosztja személyes észrevételeit, felhívhatja a figyelmet az összefüggésekre. Fontos a téma exponálása az interjú elején. Terjedelemben 10-12 flekk (kislexikon).

Mélyinterjú: Az interjúalany személyisége a középpontban. Cél a teljes bemutatása alanyunknak, anélkül hogy elvesznénk a részletekben. Érdemes olyan helyszínt választani ahol az interjúalany ki tud bontakozni, nem érzi feszélyezve magát és szokásait is megfigyelhetjük. Az interjú színvonala függ attól is, hogy mennyire érti meg egymást a két beszélgetőtárs. De kiemelt szerepe van a riporternek: fontos hogy segítse az alanyt, vezesse, hogy a legjobb formáját tudja hozni.

Mutatkozzunk be és hogy melyik médiumot képviseljük. Mondjuk el azt is, melyik műsorba, vagy rovatba szánjuk az anyagot. Közöljük a várható terjedelmet és a megjelenés időpontját is. Jelezzük előre a témát, még kérdéseinket is elküldhetjük, hogy ő is fel tudjon készülni, de óvatosan kell eljárni, hogy ne lőjük le az összes kérdésünket előre. Állapodjunk meg abban is, mennyi időre szeretnénk lefoglalni az interjúalanyt. Előre közöljük, hogy hogyan kívánjuk felhasználni az elkészült anyagot, forrásként vagy párbeszédes interjúként.  A kész anyagot az alanynak joga van megtekinteni!

 

Felkészülés: Mindig alaposan fel kell készülni az alany munkásságából, vagy az adott témáról. Ha közismert emberről van szó, elolvashatjuk a vele korábban készített interjúkat, róla szóló cikkeket. Alaposan ismerjük meg az ügyet, archívumból vagy kézikönyvekből.

Személyesen vegyük fel a kapcsolatot az alannyal, biztosítsuk, hogy az interjú elkészítése közös érdek. A riporter lehet makacs, de ez nem fordulhat át zaklatássá.

Mindig készítsünk egy forgatókönyvet a beszélgetéshez, legyen egy logika, ami mentén haladhatunk. Legyen egy kiindulási pont és haladjunk valamerre, de legyünk rugalmasak, alkalmazkodjunk. Ha diktafonnal dolgozunk, mindig ellenőrizzük az elemek vagy az akkumulátor állapotát, kínos tud lenni, ha nem tudjuk elindítani a felvételt. A diktafon mellett jegyzeteljünk is, az elkészült anyagot archiváljuk.

Gondolkozásra és egyéni véleményformázásra ösztönöznek úgy, hogy érveket sorakoztatnak fel és az olvasók megismerhetik a szerző álláspontját. Értékel, elemez, vélemény nyilvánít.

Kommentár: Hírmagyarázat. A véleményközlő és tényközlő műfajok határán helyezkedik el. Az újságíró makacsul ragaszkodik a tényekhez és adatokhoz, de az ehhez tartozó összefüggéseket saját felfogása szerint tárja fel, bemutatva az okokat és a célokat. A kommentárt jól kiemelten el kell választani a hírektől a tördelés során! Nagyon erős manipulációnak számít, ha felvezetésként vagy háttérmagyarázatként van feltüntetve. Az elektronikus sajtóban minden egyéni vélemény kommentár. A szerző egy aktuális esemény vagy téma kapcsán foglal állást, megvilágítva a téma fontosságát, összehasonlítva a nyilvánosságban jelenlévő felfogásokkal, ítéletekkel. Ugyanakkor az olvasókat segíti, hogy kiismerjék magukat az információk özönében, iránytű legyen. Lényegében érvelés, a jó kommentár világos és következetes. Az ellenérvek felett nem szabad átsiklani. A súlypont az elemzésben és a magyarázatban van. Általában szakújságírók végzik, akik egy adott terület alapos ismerői, esetleg szakirányú végzettségűek.

Jegyzet: Szintén átmeneti műfaj. Terjedelme rövid, mégis kiemelt szerepe van a magyar újságírásban, mert itt van lehetőség a legszemélyesebb megszólalásra. „Jegyzetnek nevezzük azt a rövid, maximum egy, másfél gépelt oldalnyi, általában egyetlen hírre, eseményre, gondolatra kihegyezett, stilisztikailag és hangulatilag markánsan megfogalmazott, meditáló, perszifláló (magyarázó), megkérdőjelező, csattanós írást, amely mindig érzelmi töltésű. Lehet ironikus, lírai, megrendült, elérzékenyült, ingerült, stb.” (Bodor Pál) Egyszerre oldott és feszes. A kiinduló esemény csak az ok, az író valamilyen vélt társadalmi jellemző megnyilvánulásának tekinti. Gyakran erkölcsi, politikai kérdésekre világít rá, egy köznapi példa felvetésével. A téma az utcán hever. Gyakran groteszk elemek tarkítják, mert más műfajoktól eltérően megjelenhetnek benne fikciós elemek. De mivel tényekből vezeti le a következtetést az író, ezért azok hitelességének nagy a jelentősége, különben téves lesz a gondolatmenet. Ha már két ellentétes hírt egymás mellé rakunk és így jelentetjük meg, az már jegyzet.

 

Glossza: A glossza olyan rövid, csattanós, ironikus hangvételű publicisztikai műfaj, amely elsősorban konfliktusos helyzeteket, eseteket dolgoz fel; írója a maga személyességével próbál eljutni az olvasóhoz, akinek érzelmeire, gondolataira hatni kíván. A kis ellentmondások előrevetítik a nagyobb konfliktust lehetőségét. Rövid, tömör, gyakran bírál, kritikus szemlélet jellemzi, ironikus hírlapi cikk. A jó glosszaírónak egyéni stílusa van, sajátos módon látja a világot. Bármilyen jelentéktelen, kevés hírértékkel bíró eseményből kiindulhat. Legfőbb jellemzője az ironikus hangvétel, ami a jegyzetnél előfordulhatott, itt kötelező. Határozott gondolatmenetet kell, hogy kövessen, egyetlen témára fókuszálva. Személyes érdekeken túlmutat, globális jelleget ölt. Általában gondolati csavarral fejeződik be, amit megfelelően elő kell készíteni, hogy ne legyen szájbarágós. Célja a közérdek érvényre juttatása, segítő szándékkal. A jegyzethez hasonlóan áttételesen hat az olvasóra, aki szinte rá van kényszerítve, hogy ne maradjon érdektelen. Amikor az ironikus hangvétel humorba csap át, azt nevezzük Karcolatnak.

 

Publicisztika: Minden olyan szerző, aki nyilvánosan gyakorol szellemi tevékenységet és célja a meggyőzés, a közönség tudatának alakítása, az publicista. Kiindulópontja bármilyen társadalmi jelenség lehet, nem feltétlenül kell hogy magas hírértékű legyen. A hírtől világosan el kell választani. A jegyzet és a kommentár között áll, szubjektív, véleményközlő műfaj, ugyanakkor nagyfokú felkészültséget igényel, a publicistának járatosnak kell lennie a témával kapcsolatos szaktudományban. Az adott ügy történéseit igyekszik elhelyezni a megfelelő gazdasági, társadalmi, politikai kontextusban. A jó publicista jól átlátja az összefüggéseket, feltárja a hazugságokat, visszásságokat, rávilágít az ellentmondásokra. Valóság és életismerettel rendelkezik, kiforrott stílusa van. Független a politikától, szembemegy a hatalommal is, akár közönségével is kíméletlen. Ezért fontos a publicista személye: feddhetetlen és erényes kell hogy legyen, hitelessége miatt. A szövegben szleng is megjelenhet, közel áll a beszélt nyelvhez, de irodalmi gondossággal kell megírni. Terjedelemben 3-6 flekk, maximum egy kolumnányi. Cél a közönség meggyőzése. A publicisztika meghatározza egy lap szellemiségét, irányvonalát. Publicistái jelentik egy lapnak az erkölcsi tőkéjét.

 

Kritika: Irodalmi, képzőművészeti, színházi, zene- és filmkritika. Valamely esemény, könyv, bemutató bírálata és elemzése. Fő feladata valamilyen értékrend felállítása, esztétikai alapelvek szerint. Fontos a tudományos igényesség. Szubjektív műfaj. Funkciói: a mű objektív ismertetése, a közönség érdeklődésének felkeltése és a szubjektív ítélet kimondása. Az olvasó kiszolgálása a cél, nem lehet burkolt reklám és nem provokálhat. Tájékoztatást nyújt valamely művészeti ágról és eredményeiről, az új művekről és az aktuális tendenciákról, esetleg a divat változásairól. Nyelvezete közérthető, a beszélt nyelvhez áll közel, igényes és alkalmazkodik a közlő lap stílusához. A jó kritikus megtalálja az egyensúlyt a szakszerűség és az olvasmányosság között. Véleményt formálhat az alkotóról is. Elhelyezi az alkotást az alkotó életművében, megvizsgálja, milyen értéket képvisel, összevetve az aktuális trendekkel. A kritikus kapcsolatot jelent az alkotó és a közönség között, segít eligazodni olvasóinak a legfrissebb művészeti törekvések és művek között. A kritikusnak hatalma van, szavai dönthetnek egy mű sikeréről vagy bukásáról, ezért szakújságírók írnak kritikákat. A recenzió írója pusztán információkat közöl a műről és nem ítélkezik.